Ganz Ábrahám svájci születésű öntőmester 1845. január 24-én építette fel "vas és ércöntő intézetét" a Bem József (akkor Királyhegy) utcában. Ebből az eleinte kis üzemből egy emberöltő alatt már jelentős gépipari vállalat fejlődött ki, amely a tőle délre lévő Ganz (korábban Kórház) utcáig nyúlt. Az üzem bővítésével 1858-1862. között új csarnok épült. A Bem József utcában 1868.06.30-án helyezték üzembe a Bem tértől Zugligetbe tartó lóvasúti vonalat, ez azonban nem bonyolított le teherszállítást.


Később, a Duna-jobbparti körvasút 1892. évi üzembe helyezésétől épültek ki Budán az iparvágányok és vált a Bem József utcai szakasz fontos teherszállítási útvonallá. Az időközben Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. törzsgyárává minősített üzem iparvágányának kiépüléséről azonban nem maradtak fenn adatok. Annyi valószínűsíthető, hogy 1918. körül már létezhetett vasúti csatlakozása, amint azt az alábbi rajz is tanúsítja.

Az öntöde legkeresettebb termékei a vasúti kocsikerekek voltak, amikhez Ganz kifejlesztette és szabadalmaztatta a kéregöntési technológiát. Az alapító tulajdonos 1867-ben bekövetkezett halála után a gyárat Mechwart András vezette tovább.

Az öntöde idővel lakatos-, mintaasztalos- és kovácsműhelyekkel bővült, és országos gyár minősítést kapott.

Az iparvágány 1944-re átépült, a Duna felől kapott bekötést, valamint a gyár belső udvarán két csonkavágányban végződött.

Az üzem vasúti kiszolgálása a leírás szerint a Margit-híd irányából történt, ami azt jelenti, hogy a Szentendrei HÉV vonalán hozták le (illetve ellenkező irányban vitték fel) a teherkocsikat Óbuda - Filatorigát felől a Margit-hídig, ahonnan tovább a villamosvasút tehermozdonyai továbbították azokat az iparvágányra és viszont. Mivel azonban a Bem utca a Margit körúton keresztül a Déli pályaudvarral is összeköttetésben volt, így ilyen irányú menetek is lehetségesek voltak.