A XIX. század második felében a környéken sertéstelepek létesültek, amelyek az 1888-ban megnyílt Kőbányai Iparvasúttal vasúti kiszolgálási lehetőséget kaptak. A Fertő utcai iparvágány már ebben az időszakban kiépült a környék sertéstelepeit kiszolgálandó, az alábbi térképrészlet szerint. A későbbi öntöde helyén ekkoriban Baumann Antalnak volt sertéstelepe, amely iparvágány-kapcsolattal is rendelkezett.


A Fertő utcai iparvágány az Árpa utcán keresztül feltehetően összeköttetésben volt Kőbánya-Hízlaló állomással, az alábbi térképrészlet szerint.


A század végi sertésvésszel az ágazatnak leáldozott, számos korábbi hízlalda és iparvágány a XX. század első felében megszűnt. A két világháború között a térségben ipari üzemek telepedtek meg, amelyek közül a Fertő utca 14. szám alatt megemlítendő az 1911-ben Hubert Gyula és Sigmund Henrik által megalakított, eleinte acéltermékek kereskedelmével foglalkozó Közkereseti Társaság, amely 1921-ben (más források szerint 1924-ben, illetve 1929-ben) itt létesített telephelyet. Az újonnan létrehozott öntöde ekkor felvette a Hubert és Sigmund Fémöntőgyár nevet. Az üzemnek ekkoriban kb. 50 alkalmazottja volt. A termelés bővítése során minden, az öntészet profiljába tartozó munkával foglalkoztak, fém-, alumínium-, acélöntéssel, finommunkákkal. Amikor 1937-ben részvénytársasággá alakultak, és felvették a Hubert-Sigmund Acél- és Fémárugyár nevet, már 300 munkást foglalkoztattak. Az üzemnek azonban önálló iparvágányt nem építettek.


Ha voltak vasúti szállításaik ebben az időben, azokat vagy Kőbánya-Hízlalón rakodták, vagy a Fertő utcai vágányon, amelyet időközben visszabontottak a Hízlaló térig.


A II. világháborús hadiipari konjunktúra idején a gyárban is felfutott a termelés, 1943-ban már 1000 fölötti munkáslétszámmal üzemeltek. A II. világháborúban itt készültek a hazai gyártású páncélautók és harckocsik páncéllemezei. A háború után, 1948-ban a gyárat államosították, 1949-51. között Hubert-Sigmund Nemzeti Vállalatként, majd 1963-ig Kőbányai Vasöntöde néven működött. Ekkoriban kezdtek nagyarányú fejlesztésbe, amikor is a gyár területét kiterjesztették a Fertő utcától a Teherkocsi utcáig, megszüntetve ezzel a Túzok utcát. Saját iparvágányt is ekkoriban kaphatott az öntöde, valamikor 1960-61. körül.



1963-ban  16 vas- és acélöntéssel foglalkozó vállalatot egyesítettek Öntödei Vállalat néven, amelynek ez az egység lett a Kőbányai Vas- és Acélöntöde nevű gyára. A vállalat központja a Fertő utcai telepen volt.


Az öntöde kocsiforgalma 1981-ben 643 kocsi volt. Az 1980-as években a Fertő utcai iparvágányt korszerűsítették, amelynek során egy részét 1986-ban 31,5, illetve 34,5-ről 48 kg/fm-es sínrendszerre építették át. A röviden KÖVAC-nak nevezett üzem 1984-ben önállósodott és kivált az Öntödei Vállalatból.


Az öntöde 1990-ben társasági formát váltott, neve 1990. szeptember 1-től KÖVAC Gépgyártó Kft lett. Az iparvágány forgalma az 1990-es évek elején szűnt meg, az 1992-es légifelvétel tanusága szerint akkor már üzemen kívül volt a Fertő utcai iparvágány, amelyet 1993 májusában szedtek fel.