A Ganz gyár 1898-ban iparvágányt létesített II. kerületi telepére a Margit körútból kiágazva a Kis Rókus utcán keresztül. A lehetőséget kihasználva Hauszmann Sándor építőmester a Ganz gyárral egyezségre lépett, hogy a Kis Rókus utca 21-23. alatti kőfaragó üzeméhez vasúti leágazás készüljön. A Hauszmann cég telephelyét az iparvágánnyal együtt 1900. április 27-én Seenger Béla vásárolta meg, aki Pestről ide költöztette át üzemét. Az iparvágány a kapun behaladva kettéágazott és az udvaron két rakodó csonkavágányban végződött.



A következő évek fejlesztéseivel, modern gépi berendezéseivel a monarchia első, hasonló cégai közé emelkedett "Seenger Béla kőfaragó mester hazai márvány és kőipar gyártelepe". Ferenc József 1908. június 21-én "császári és királyi udvari kőfaragó mester" címet adományozott a cégnek.

Vállaltak épület-, dísz- és szobrászmunkákat; a kőfűrészelést, gyalulást és esztergályozást gőzerővel végezték. Voltak bányáik Sóskúton.Gyüdön, Pátyon, a Trieszt melletti Nabresinán, a Nápolyhoz közeli Castelvenerén és a horvát tengerparton, a Brac szigeti Pocisce községben is. A dalmáciai márványbányából kitűnő minőségű sárgásfehér márványt termeltek ki, amelyből évi 250 tehervagonnyit szállítottak Budapestre. Az iparvágány kiszolgálását 1900-ig a Déli pályaudvar felől végezhették, majd azután a Margit-híd irányából a Bem utcán keresztül.

A vállalkozás olyan emblematikus építkezésekhez is szállított márványt és különféle kőfaragványokat, mint az Országház, a Greshem-palota, és a Klotild-paloták, de a Budavári Palota termeibe is a Seenger-féle minődégi márvány került.