A gázvilágítás elterjedésével a pesti gázgyár megnyitása után az Általános Osztrák Légszesz Társulat 1866-ban kezdte meg működését Budán a Margit körút és a Kis Rókus utca sarkán. Kérelmére, még a Duna-jobbparti körvasút megépítése előtt, 1888-ban az itt haladó BKVT lóvasúti vonalához szénszállító iparvágányt csatlakoztatott (a Margit körúti vonalat csak nyolc évvel később villamosították).



A gázgyár mögötti telekre idővel beköltözött a Ganz gyár, amely 1898-ra szintén iparvágányt létesített a Margit körúttól a Kis Rókus utcán át. A Ganz gyár és a gázgyár iparvágánya egy ideig párhuzamosan működött, majd 1912-re a gázgyári iparvágányt átépítették és a Kis Rókus utcánál becsatlakoztatták a Ganz gyár iparvágányába. Ezt az elrendezést mutatja az alábbi térkép.

Időközben, 1909-ben a légszeszgyárat községi tulajdonba vették, és létrejött a Budapest Székesfőváros Gázművei. Mivel a város belső területein működő kisebb gázgyárak nem voltak bővíthetőek, a gázellátási igény viszont folyamatosan nőtt, a gázművek egy új gázgyár építésébe kezdett. Az új Óbudai Gázgyár 1913. október 16-án kezdte meg termelését. Ettől a naptól kezdve a Budai Gázgyár működését beszüntette. A Margit körúti telephelyet a továbbiakban a gázművek koksztároló telepeként hasznosították. Új funkciójának megfelelően iparvágány-hálózatát bővítették.

A Kis Rókus utcából kiágazó iparvágány a telephely területére érve egy fordítókorong segítségével háromfelé ágazott, és rakodó csonkavágányokban végződött. Az iparvágány kiszolgálását 1900-ig a Déli pályaudvar felől végezhették, majd azután a Margit-híd irányából a Bem utcán keresztül. A koksztároló telep a II. világháború végéig működhetett, 1945. után területére a Ganz gyár terjeszkedett, iparvágánya így megszűnt.